Vírusos galambbetegségek

Állatorvosi szempontból a halakat, madarakat és az emlősöket megbetegítő vírusok a legfontosabbak. A vírusok zöme nem okoz betegséget (orphan vírusok), bár hasznos vírusokat még nem sikerült kimutatni.

Paramyxovírus okozta megbetegedés:

Magyarországra 1983 tavaszán érkezett egy akkor még ismeretlen betegség, amely a galambállományokban 30-50 százalékos elhullással járó pusztítást végzett. A kórokozó a galambokhoz adaptálódott variánsa a baromfipestis vírusnak (PMV-1), de ettől számos tulajdonságában jelentősen eltér, a galambok esetében például ilyen a fokozott ragályozó képesség. Fontos megjegyezni tehát, hogy két egymástól elkülöníthető vírustípusról van szó.

A legjellegzetesebb tünetek: 1-2 hétig tartó súlyos, egérvizelet szagú hasmenés, amelynek látványa diagnosztikai értékű (nagy, vízszerű tócsa, benne pálcika alakú normál bélsárrészlet), a mozgáskoordináció zavara, nyaktekergetés („csillagvizsgálás”), az élelemfelvétel zavara („takarmányvakság”). Jellemző a szárnyak és a lábak egy- vagy kétoldali teljes bénulása. Enyhébb esetekben légzőszervi tünetek jelentkeznek. Az első tünetek jelentkezését követő 4-7. napon már elhullás is lehetséges. Jellemző lehet a gyenge életképességű fiatalok kelése, de esetenként a befulladt tojások, illetve a terméketlen tojások számának emelkedése is gyanút kelthet. A kilencvenes évek közepétől a légző- és emésztőszervi tünetek gyakoribbá váltak a klasszikus idegrendszeri tüneteknél. A diagnózis megállapítása minden esetben speciális laboratóriumi vizsgálatot igényel. A megelőzés során a „galamb eredetű” un. homológ paramyxovírus-törzs vakcinák használata indokolt, mert a tapasztalatok szerint hosszabb ideig tartó, masszívabb védelmet biztosítanak, mint a baromfipestis-törzset tartalmazó un. heterológ vakcinák. Az állományok minden egyedét vakcinázni kell, mivel a vakcinázatlan állatok fogékonysága nagy kockázatot jelent az egész állományra nézve a kórokozó behurcolása esetén.

Himlővírus okozta megbetegedés:

Galambjaink egészségét nyáron és kora ősszel leginkább a poxvírusok okozta himlő veszélyezteti. Madarainkat a galamb saját fajspecifikus himlővírusa, illetve néha a baromfihimlő vírusa fertőzheti, bár utóbbi ritkán okoz tüneteket galambban. A kórokozót terjeszthetik az állományban jelen levő külső élősködők is, közülük elsősorban a szúnyogokat kell megemlíteni, bár egyéb vérszívók, kullancs, tetű, atka is terjesztheti. Az ellenük való védekezés az egyik leghatékonyabb megoldása a betegség megelőzésének. A himlő elsősorban a fészekből kirepülő fiatalokat képes megbetegíteni, de nem ritka a 6-8 hónapos galambok megbetegedése sem. A bőrkiütéses forma esetén gyöngyházfényű csomókat látunk a szem, a lábak és a végbéltájék környékén. Ez a tünetegyüttes általában jóindulatú, és körülbelül egy hónap alatt magától gyógyul A nyálkahártya-kiütéses forma tünetei súlyosabbak: a légző- és az emésztőrendszer nyálkahártyáján csomók, morzsalékony felrakódások jelentkeznek, a madarak lesoványodnak, és súlyosabb esetben akár el is hullhatnak. Néha kialakul a bőr és a hasnyálmirigy daganatos elváltozása, és a kórképek keveredhetnek is. Ilyenkor a kórjóslat kedvezőtlen. A jellegzetes bőrkiütéses forma jól felismerhető. A ritkábban jelentkező generalizálódó forma, a bőrdaganat vagy a hasnyálmirigy daganatos elváltozásának diagnosztizálása csak laboratóriumi körülmények között lehetséges. Ha már kialakultak a jellegzetes elváltozások, csak tüneti kezelést alkalmazhatunk. Ez azt jelenti, hogy különböző szárító hatású szerekkel siettetjük a tömött csomók leszáradását. A kezelést antibiotikum tartalmú, illetve hámosító hatású kenőcsök alkalmazásával kombinálhatjuk A nyálkahártyát ért sérülések esetén antibiotikum tartalmú szerekkel a társfertőzések ellen kell fellépni Lényeges feladat a megelőzés: a dúchigiéniai teendők kritériumainak betartása, az állomány megfelelő immunállapotának fenntartása, vakcinázás galambhimlő vakcinával, a fertőzést közvetítők kiküszöbölése, szigorított fertőtlenítés, valamint a külső paraziták távoltartása, hámvédő vitaminok (A, E) adagolása

Circovírus okozta fertőzés:

Napjainkban hazánkban is egyre gyakrabban okoz megbetegedést a galambok között a circovírus. A kórokozó közvetlenül károsítja az immunrendszert, ezért igen gyakoriak a másodlagos fertőzések (virus, baktérium, gomba,parazita, egysejtűek, stb.), a tünetek általában a társfertőző kórok jellegzetességeit mutatják (hasmenés, lesoványodás, légzési nehézség, repülési nehézség, stb.). Talán jellegzetesnek mondható a galamboknál is a tollnövekedési zavar megjelenése. Főleg az 1 évesnél fiatalabb galambok betegednek meg. E kórforma esetén jellemző az életkor előre haladtával érvényesülő immunitás a betegséggel szemben.

A diagnózishoz laboratóriumi vizsgálat szükséges. Jelenleg még nem rendelkezünk galamb circovírus-vakcinával, ezért az általános járványvédelmi intézkedések szerepe felértékelődik, fontos az immunstimulánsok alkalmazása és a különböző stresszfaktorok kiküszöbölése.

Herpeszvírus okozta fertőzés:

A herpeszvírus a tünetmentes vírushordozókkal kerül az állományba, a kórokozó a különböző szervekbe jut (légutak, máj, hasnyálmirigy, bélcső). A fiatalok már a begytejen keresztül is fertőződhetnek, de a szikimmunitás életük első 3-4 hetében védelmet nyújt. A száj-garatüregben hámsérülés, morzsalékony felrakódások jöhetnek létre, de hasmenés, lesoványodás, étvágytalanság, szemhéjgyulladás, savós orrfolyás, idegrendszeri tünetek, sőt elhullás is lehetséges. A kórokozó megállapításához laboratóriumi vizsgálat szükséges. A betegség megelőzéséhez fontos a dúchigiénia, vitaminellátás, immunstimulánsok adása. Külföldön forgalomban van egy paramyxo-herpesz kombinált vakcina is.

Adenovírus okozta fertőzés:

Az adenovírus fertőzés rendkívül ragályos, gyorsan terjed állományon belül. Főleg a fiatal galambok érintettek, súlyos hasmenés, gyors kiszáradás és elhullás jelentkezhet. A fiatalok igen sokat isznak, levertek. A fiatal galambok között heveny járványok törnek ki az első edzőröptetések alkalmával, hiszen egy időben több stressztényező is éri őket (szállítás, versenyzés, zsúfoltság, kedvezőtlen időjárás stb.). A vírus leggyakrabban az E. coli baktériummal társul. Ekkor jellemző az olvasztott vajra emlékeztető sárga hasmenés és a hányás a fiataloknál. A II-es típusú adenovírus minden korosztályt megbetegíthet, elsősorban a májat károsítja, elhullást is okozhat. A laboratóriumi vizsgálat nélkülözhetetlen a betegség megállapításához. A terápia állatorvosi feladat. Az immunglobulinok is segíthetik a terápiát és a megelőzést, amelyet takarmányba kell kevernünk. Fontos a májvédő anyagok alkalmazása is.

Influenzavírusok okozta megbetegedés:

Állatorvosi szempontból az A-típusú influenzavírusoknak van igazi jelentőségük. A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) kórokozója az ortomyxo víruscsaládba tartozó influenzavírus. A galambok általában nehezen fertőzhetőek a kórokozóval. Nagy dózisú, közvetlen fertőzés esetén, kísérleti körülmények között légzőszervi tünetek (orrfolyás, kötőhártya-gyulladás, tüsszögés), emésztőszervi és ivarszervi, idegrendszeri elváltozások is jellemzőek voltak. A galambok bágyadtak, elesettek, hasmenésesek. Súlyos esetben elhullás is lehet. A tünetek csak a betegség gyanúját vethetik fel, a korrekt diagnózishoz laboratóriumi vizsgálat szükséges. Járvány esetén fontos az érintett állományok zárt tartása, szigorú fertőtlenítés, a vadmadarak távoltartása, antibiotikumos kezelés a másodlagos kórokozókkal szemben, járványvédelmi igazgatási intézkedések bevezetése. Súlyos esetben, hatósági intézkedés keretében az állomány kiirtása is szóba kerülhet.

Rotavírus fertőzés:

Régóta ismert tény, hogy a rotavírusok súlyos gyomor-bélrendszeri problémákat okoznak emberekben és állatokban egyaránt. Valószínűsíthető, hogy hasonló tünetekhez vezethet a galambok és a madarak körében is. 2017 végétől bizonyított, hogy a rotavirus egyre súlyosabb tüneteket vált ki, nagyarányú elhullást okozva a fiatal madarak körében. Európai vizsgálatok tanúsága szerint valahányszor tipikus tünetek jelentkeztek (hányás, hasmenés, súlyos májkárosodás fiatal madaraknál, gyors elhullás), a boncolás során a májban találtak rotavírust, ezért 2019-től diagnosztikai laboratóriumok számos állatorvos ösztönzésével rutinvizsgálatokat kezdtek végezni a kórokozó tesztelésére a galambok szerveiben vagy ürülékében.

Az előzmények szerint 2016-ban Ausztráliában új betegség jelent meg galamb állományokban, amely számos elhulláshoz vezetett mind az öreg, mind a fiatal madarak körében. Ennek a betegségnek a tünetei figyelemre méltóan hasonlítottak arra, amit évek óta Európában is láttunk az un. „Fiatal galamb szindrómában” (YPD). A különbség az, hogy számos öreg galambot is érintett, ami Európában nem volt jellemző. Sok diagnosztikai kutatás igazolta az adenovírus, a PMV-1, a herpesz vírus stb. kizárása után, hogy ezt az „új” betegséget a korábban nem definiált rotavirus okozta. Mivel ezt a diagnózist Victoria-ban állapították meg, Victoria galambvírusként emlegetik. Az ausztráliai figyelmeztetések nyomán az FCI (Nemzetközi Postagalamb Sportszövetség) úgy határozott, hogy minden ausztrál galambot kitiltanak az FCI által felügyelt teszttelepi versenyekről, amelyet a dél-afrikai „Million Dollar Race” szervezői már 2017-ben elhatároztak. Részben ezeknek a felfedezéseknek köszönhetően olyan európai kutatók, mint Dr. Rubbenstroth (a Friedrich Loeffler Intézet munkatársa, a Freiburgi Egyetem korábbi projektvezetője) megkezdte a rotavírus variánsainak szűrését. Az eredmények hamar kiderítették, hogy a rotavírusok - amelyek hasonlóak a Victoria vírushoz - olyan fiatal madarak diagnosztikai anyagában megtalálhatóak, amelyek a korábban „Fiatal galamb szindrómában” leírt tüneteket mutatták. Sőt, ezeket a variánsokat gyakran megtalálták a legsúlyosabb tüneteket mutató galambokban is.

A galambászok számára a tanulmányok egyik fő előnye és egyik legfontosabb következtetése, hogy a galambokat hatékonyan lehet vakcinázni a rotavírus ellen. A rotavírus vakcinák gyártása 2018-ban kezdődött, amelyek lehetnek un. telepspecifikus vakcinák (melyek az adott állományra jellemző saját rotavírus törzset tartalmaznak, így a hatékonyságuk jelentős!), valamint un. kereskedelmi vakcinák, melyek meghatározott törzset tartalmaznak változatlan formában. Jelenleg ezen oltások hatékonysága jelenti a legnagyobb bizonyítékot a kórokozó elsődleges szerepére. Az immunizálásra legalkalmasabb időpont a fiatal galambok esetén a 6-8 hetes életkor!

Összeállította Dr. Schindler Gábor állatorvos.